Versek, ha szereted

Néha versben fogalmazom meg azokat az érzéseket, amik nap mint nap bennem mocorognak. Ezek hangsúlyos szavak az élet minden területéről. Szeretem a hajnali órák sötét csendjét, ilyenkor jó érzés egy csésze forró teával ülni a dolgozószobámban és kiírni mindazt, ami időről időre beköltözik a lelkembe.

Csend

Csak a csend az, mi a hajnal karjaiban úszik,
csak a magány az, mi félőn bőröd alá kúszik.

Csak egy hópehely súgja a nesztelenség zaját,
csak a fény töri át az álmok biztos falát.

Csak a szemed óvó pilla az, mi bátortalan rebben,
csak az óra mutatója képes mozdulni e csendben.

Csak az idő mi ébredező tested fájón marja,
csak addig, míg a napsugár a sötét éjjelt falja…

Szeli Krisztina

Úgy döntöttem…

Úgy döntöttem mától jelen leszek,

hogy minden apró szóra emlékezek,

lehet, néha kicsit eltévedek,

ezért úgy döntöttem mától jelen leszek.

Úgy döntöttem mától elengedek,

ne a pimasz elvárások vezessenek,

ne a múlt irányítsa jelenemet,

ezért úgy döntöttem mától elengedek.

Úgy döntöttem mától beszélgetek,

ne szétszórt hiedelmek etessenek,

bensőmben érző világot építsenek,

ezért úgy döntöttem, hogy mától beszélgetek.

Úgy döntöttem mától boldog leszek,

nem tömítik lélekgépem homokszemek,

minduntalan peregnek a másodpercek,

ezért úgy döntöttem mától boldog leszek.

Szeli Krisztina

Harag

Tompa puffanás hangját hallottam,

megbotlott a lelkem a haragomban.

Elállta az utat, hogy rombolhasson,

hogy a tiszta lélek ellen dacolhasson.

Halk fütyörészés hangját hallottam,

a lélek bíbormadár a haragomban.

Csendben okítja, hogy maradhasson,

csituljon csak, nehogy elhallgasson!

Szeli Krisztina