Vannak mondatok…

Vannak mondatok, amiket sosem mondunk ki…
Nem azért, mert nem akarjuk, hanem mert bántóan őszintének találjuk. Előbb figyelünk a másik arcára, hangjára, arra az apró rezdülésre, amiből tudjuk, hogy ez most nem az a pillanat. És miközben a másikat figyeljük, szépen, észrevétlenül háttérbe szorul az, ami bennünk mocorog. De ez nem tűnik el, csak feszít, marcangol belülről. Megtanuljuk, hogy a béke sokszor többet ér, mint az igazság. Hogy nem kell minden gondolatunknak hangot adni, mert lehet, hogy a másiknak épp nehéz napja van, fáradt, vagy egyszerűen aznap nincsen finom hangolva a mi érzéseinkre. Nem mondjuk ki, mert félünk a pillanattól. Attól a másodperctől, amikor a mondatot már nem tudjuk visszacsinálni, amikor már következménye lesz. Talán nem az a kérdés, hogy mikor lesz elég bátorságunk kimondani azokat a mondatokat, hanem az, hogy mikor kezdjük el komolyan venni azt, aki kimondaná…Önmagunkat.

Tőlem egyszer megkérdezte egy barátom, nem félek e attól, hogy nem fognak szeretni azért, amiért ennyire őszinte vagyok? Nem…nem félek, mert számomra az őszinteség (ami sosem bántó, inkább jelzés értékű) az egyik legfontosabb erény. Ez az, ami megmutatja, hogy nem csak magamat veszem komolyan, hanem másokat is.

Az őszinteség azonban nem nyers igazmondás, hanem felelősséggel kimondott mondatok. Nem az a kérdés, hogy igazam van-e, hanem hogy a mondataim hidat építenek-e magam és a másik fél között. Sokan ott akadnak el, hogy az igazságot fegyverként szeretnék használni, nem pedig jelzésként. A komolyan vett őszinteség azzal kezdődik, hogy megtanulunk különbséget tenni a tény, az érzés és az értelmezés között. Ha azt mondod nem figyelsz rám, az ítélkezés. Ha azt mondod magányosnak érzem magam melletted, az már egy pozitív felismerés.

Önmagunk komolyan vétele azt is jelenti, hogy nem hallgatjuk el az igényeinket, a másik komolyan vétele pedig azt, hogy elhisszük, az ő valósága éppolyan valid mint a miénk, még ha nem is értünk vele egyet.

Kérdésem:

Mi az az egy mondat, amit ha ma kimondanál, könnyebbnek éreznéd magad?

Mi történne, ha teljesen őszinte lennél?

Az őszinteség nem kockázat, hanem gondoskodás. És ahol a gondoskodás jelen van, ott a kapcsolatoknak van jövője.

Szeli Kriszta