Miért fárasztó az állandó önkontroll?

Sokszor látom, hogy könnyű összekeverni a tudatosságot az állandó önellenőrzéssel, pedig a folyamatos kontroll kimerít. Amikor minden mondatunkat, gesztusunkat, érzésünket figyeljük és cenzúrázzuk, egyfajta belső feszültség keletkezik. Az önkontroll gyakran félelemből működik, nehogy hibázzak, nehogy rosszat mondjak, nehogy elveszítsek valamit, vagy valakit. A tudatos jelenlét ezzel szemben nem elnyomja az érzéseket, hanem teret ad nekik. Az állandó önkontroll első pillantásra erénynek tűnik, mint fegyelem, tudatosság és tartás. A külső szemlélőknek stabilitást sugall. Ám, ha állandóan szabályozzuk magunkat, két részre szakadunk. Az egyik rész igazán élne, érezne, reagálna, de a másik rész folyamatosan ellenőriz, visszafog, korrigál. Ez a belső felügyelet hosszú távon mentális fáradtságot okoz. Olyan, mintha egyszerre lennénk szereplői és cenzorai a saját életünknek. Paradox módon az erős önkontroll gyakran a kontrollvesztéstől való félelem jele. Minél inkább próbálunk mindent kézben tartani, a reakcióinkat, a hangulatunkat, a vágyainkat, annál inkább beszűkül a belső mozgásterünk.

Teljesen érthető módon ezt a fajta mentális terhet a test is megérzi. Ennek egyértelmű jelei a feszültség a vállakban, szorítás az állkapocsban. Az önkontroll önmagában nem probléma, szükségünk van rá határokhoz, felelősséghez, érett működéshez. A kérdés mindig az arány. A tudatos jelenlét elsajátítása ezzel szemben láthatóvá teszi az automatikus működést, idegrendszeri szinten csökkenti a feszültséget, lehetővé teszi saját választásunkat a beidegződött reflexek helyett. Az önkontroll így nem egy állandósult belső felügyelet lesz, hanem helyzetfüggő és rugalmas lehetőség.
A különbség hosszú távon az energiaszintünkben és a belső szabadságunk megélésében mutatkozik meg. Ezért érdemes foglalkozni ezen módszertani elemek életünkbe történő beépítésével.

A mindfulness egyik alapja a légzésfigyelés.
Ez nem spirituális gyakorlat, hanem idegrendszeri szabályozás. Amikor észrevesszük, hogy túlkontrollálunk:

• lassítjuk a kilégzést
• hagyjuk a vállakat leengedni
• visszavisszük a figyelmet a testbe

Ezek a gyakorlatok csökkentik a készenléti állapotot, így nem kényszerből, hanem saját, jól átgondolt döntésünkből tápláljuk az önkontroll minőségét.

Szeli Krisztina