Mi történik, amikor az évek során az intimitást a logisztika csapdája váltja fel?

Érzelmi tudatosság fejlesztőként gyakran látom, hogy a házasságok nem a szeretet hiányától, hanem a figyelem eltolódásától fáradnak el. A közös élet, a feladatok, a gyerekek, az időpontok…a családmenedzsment. Ezen közben észrevétlenül lesznek egymás lakótársai, hiszen kikopik az izgalmas beszélgetés, az együtt gondolkodás, a két ember izgalmas világa. Ilyenkor a társ már nem az, akivel találkozni vágynak, hanem akivel meg kell oldaniuk a mindennapokba belépő kihívásokat. A változás legtöbbször észrevétlen, mégis mély nyomot hagy a kötődésben. Van, hogy csak az egyik fél vágyik a beszélgetésre, lelkizésre és arra játékos kíváncsiságra, ami valójában a kapcsolódás mélységét adja, ami életben tartja a szerelmet, barátságot és szövetséget két ember között. Persze olyan kapcsolat is akad, ahol ez a folyamat el sem indul igazán. Már a megismerkedésük hajnalán elmulasztották a tartalmas beszélgetéseket, mert az utolsó csepp vérüket is lecsapoló munkahelyről beesve az átmeneti melegséget adó otthonukba, nincs erejük egymásra minőségi időt szánni. Az elmulasztott beszélgetések sorozata pedig szép komótosan átcsap a kínos csendbe.

Ilyenkor a párok megtanulnak funkcionálni, de elfelejtenek igazán mélyen kapcsolódni egymáshoz. A beszélgetések felszínessé válnak, az érintések megritkulnak, a közös idő pedig egyfajta célfeladattá zsugorodik.

A változáshoz először a két ember közötti szeretet nyelvet érdemes visszahozni. Vissza kell, hogy kerüljenek az emberi mondatok, – milyen érzések kavarognak benned, mire vágysz, mitől félsz…? Azt látom, hogy az intimitás apró, tudatos lépésekből újra tud épülni. Heti pár kettesben töltött óra, egy közös séta, pár perc valódi szemkontaktus már képes rést ütni a megszokás falán. Fontos kimondani azt is, ami fáj! Nem vádlón, hanem a szükségletük szeretettel teli megnyilvánulásaként. Az hiányzol szócska gyakran erősebb, mint bármilyen magyarázat. A testet sem szabad kihagyni a folyamatból, mert az idegrendszer az érintésen keresztül tanul vissza újra a biztonságba.

Érzelmi tudatosság fejlesztőként abban segítek, hogy a párok ne egymást akarják megjavítani, hanem a mindennapi megéléseik terét tágítsák. Tanuljanak meg újra kérdezni, ahelyett, hogy feltételeznének. A logisztika maradhat, de nem lehet a házasság legfőbb nyelve. Vissza kell szerezni a lélek méltóságát, hiszen az intimitás végső soron egy döntés, hajlandók vagyunk-e újra gyengéden, játékossággal nézni arra, aki mellett élünk.

Kérdésem:

Mi az, amit ma másképp tennél a közeledés érdekében?

Meg tudod fogalmazni, hogy mit vársz a másiktól?