Csak akkor vagyok elég…

Ismered azt az érzést, amikor egy tökéletesen levezényelt családi ebéd után végre megengednéd magadnak a levegővételt? De… ez csak addig a két másodpercig tart, amíg el nem kezd a mutatóujjával bökdösni belülről az érzés, hogy – Hé, halomban áll a mosatlan a konyhában, a kutyák a teraszon a maradékokat falatozzák az indokolatlanul drágán vásárolt ünnepi tányérokból és sorolhatnám. Biztosan ismered, mert az nem lehet, hogy csak én öltöztetem ünnepi díszbe a szorongásom és nevezem ki elegánsan perfekcionizmusnak. Mert az nem lehet, hogy abban a pillanatban, ahogy leülök, csak bennem omlik össze a makulátlanság eszményi görbetükre, főleg, hogy ismerjük a tényt, senki más nem képes olyan tisztává varázsolni az otthonunkat, mint én. 😉

Sokan abban a hitben élünk, hogy az értékünk egyenlő a produktivitásunkkal. Hogy a szeretetet és az elismerést ki kell érdemelnünk a hibátlan munkával, rendben tartott háztartással, vagy azzal, hogy mi vagyunk azok, akiknek mindig mindenre van megoldásuk. Coachként látom, hogy ez a maximalizmus valójában egy pajzs, amivel a belső bizonytalanságunkat próbáljuk leplezni. Mert amíg teszünk, amíg alkotunk, addig nem kell szembenéznünk azzal a kínzó kérdéssel, vajon akkor is értékes vagyok-e, ha porcicák gurguláznak a kanapé és a konyhapult végeláthatatlan univerzumában. Minél hosszabb ideje a teljesítmény az önértékelésed mércéje, annál kisebb az esélye, hogy ezt valaha megkérdőjelezd magadban. Gyakran szégyenként éljük meg, ha szünetet tartunk, netalántán napközben megpihenünk. Frusztráltak vagyunk, ha egy nap éppen semmi teendő nem kerül a naptárunkba.

De mi történik, ha mégis elfáradunk, ha hibázunk, vagy ha egyszerűen egyik nap, csak úgy léteznénk?

Akkor álljunk meg és tegyük fel magunknak a kérdést, mi fog történni akkor, ha az adott napon kevesebb feladatot végzünk el? Milyen érzéssel tölt el, ha kipipáltunk egy feladatot a listánkról? Vajon másoktól is elvárjuk ezt a teljesítményt, vagy csak magunkhoz vagyunk ennyire szigorúak? Fogalmazzuk meg, hogy mely erényeink a legfontosabbak számunkra és tudunk-e ezekre több időt fordítani! Nézzünk rá az érzéseinkre, mi történik akkor, ha kevesebbet vállalunk, netalántán megengedtünk magunknak negyedóra semmittevést a teraszon, miközben bárányfelhőket próbálunk felruházni különböző mesefigurák alakjával?

Persze, ha eddig e szerint a teljesítménykényszer szerint éltük az életünket, nem fog menni egyik pillanatról a másikra megváltozni, viszont elindulhatunk az önismeret és az önelfogadás útján. Meg kell tanulni külön választani a személyes értékedet a hasznosságodtól. Többek között ebben is segítségedre lehet a mindfulness technika, ahol a tudatos jelenlét gyakorlatai visszahozzák a fókuszod a jelenbe.